Antipink

Lezárul egy korszak

Ma este Képzelt Riport, az utolsó. Több szempontból is utolsó. Először is ezt a darabot többet nem visszük színre (legalábbis nagyon úgy néz ki), másrészt én sem lépek többet színpadra ezzel a társulattal (legalábbis ez is nagyon úgy néz ki). Mivel elhúzom a belem bő egy hónap múlva, nem tudok résztvenni a jövő évi munkában. Fellépőként semmiképp. Persze ilyenkor azt kéne mondani, hogy fene tudja, mit hoz a jövő, de akkor is. 9 éve vagyok a társulat tagja, hosszú idő ez. Még házasságból is. Akkor fog a leginkább hiányoozni, amikor majd nézőként ülök a nézőtéren. Tudtam, hogy örökké nem lehetek benne, hisz én öregszem, míg a gimisek akkor is max. 18 évesek lesznek. Szeretem ezeket az embereket, és tartok tőle, hogy a kapcsolat is megszakad azzal, hogy már nem járok be nap mint nap próbákra. Nehéz leírni, milyen érzés a búcsú. Tegnap próbán megálltam egy pillanatra a színpad előtt a fényképezőgépemmel. Fotóztam a lelkes embereket, megörökítettem az adott pillanatot. Nos, ezt fogom tenni ma este is, kinézek majd a színpadról a nézőkre, és próbálok minden pillanatot megőrizni. Ezt az érzést sosem fogom elfelejteni. Köszönöm Nektek!

Itt a nyár!

Persze ami engem illet. Az általános iskolások és gimnazisták már egy ideje élvezik a nyarat, a semmittevést, a strandot. Én még tegnap küzdöttem az egyetemen. Számvitel szigorlatnak nekimentem már párszor, de valahogy eddig sosem sikerült elégségesre abszolválni. Szülinapomon írtam múlt héten a vizsgaidőszak utolsó szigorlatát. Alig volt nagy a teher. Csupán a szakosodásom múlik a dolgon. Napok óta tűkön ülök, és a jól megérdemelt Balcsis nyaralásomon is ezen a szörnyűségen jár az eszem. Pedig kellemesebb dolgokra is tudnék gondolni az oly' megerőltető napozás közben. Hétvége után nem bírtam tovább magammal, és tegnap átutaztam Szegedre. Úgy voltam vele, hogy ha indiánok potyognak az égből kisbaltával a kezükben, akkor is kikönyörgöm a lehetőséget, hogy szóbelire mehessek. Mikor beléptem az irodába, Tanár Úr felnézett, és csak ennyit mondott kaján mosollyal a szája sarkában: "Renáta, most mi lesz velünk, meg a szigorlattal?" Mondtam, hogy engedelmével én most erősen érvelni fogk az igazamért, és néhány (méltán) elfeledett pontért a dolgozatomban. Kíváncsian várta az előadásomat, melyben úgymond bőrlégzéses módszerrel megállás nélkül fostam a szót, hogy én igazából zsni vagyok, de a dolgozat megírásánal napján valahogy csak azok a hülyeségek jöttek ki belőlem, amik a papíron vannak. Kettő pontot (a 100-ból) tudtam még kikunyizni, pedig a meggyőzésben nagy vagyok. Amúgy Tanár Úr már ismer, régóta tanít és már a múltkori vizsga után is tiszteletemet tettem nála. Szumma szummárum, láttam rajta vacilál: "Jajjjj, mit csináljak magával??" Persze azonnal volt válaszom, hogy ne kellejen sokáig gyötrődnie a dolgon. Utólag kijelenthetem: Eladtam a lelkem, üzletet kötöttem az "Ördöggel". Megígértem, ha mehetek szóbelire, mindent tudni fogok. Erre felcsillant a szeme, és odaírta a szigorlatomra, hogy "mindent tudni fogok", és aláíratta velem. Szóval nincs mese, tényleg mindent tudnom kell majd, nem hibázhatok. Mikor kijöttem, barátnőm kérdezte, hogy csináltam, hogy továbbengedett. Nos, azt tudom mondani mindenkinek: ha látod a hajlandóságot a tanárban, akkor küzdeni kell mindhalálig!

Lassan végzek!

Kezdek kicsit belefáradni a vizsgaidőszakba. Ez nem panaszkodás, csupán megállapítás. Szerencsére az adózás vizsgám elsőre sikerült, ezért már "csak" 2 vizsgát kell letudnom. Adózáson amúgy nagyon meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy meglesz elsőre. A beugró elég gánya volt, azt hiszem csak szerencsém volt. Rossz belegondolni, hogy 6 hete nem csinálok mást, csak tanulok. Hervasztó. Persze közben akadt 1-2 fellépés, sikerült a nyelvvizsgám, rádiózom és az Erasmus-os papírokat is leadtuk, na de akkor is! Szigorlatozni is mikor fogok? Szülinapomon. Imádom azt a napot, de még sosem töltöttem vizsgával. Érdekes lesz, főleg, hogy szigo után rohanok buszhoz és tépek haza templomi éneklésre. Elég aktív nap lesz. Lehet rám majd erősen gondolni. :) De ha minden igaz, jövő hét ilyenkor már csak a szóbeli szigorlatra fogok készülni, és jöhet a nyár. Ami nekem tényleg nagyon rövid lesz. Azt hiszem, nem fogok unatkozni. ;-)

Roland Garros

Tanulni kéne, de annyira izgalmas meccsek mennek most. A csajokat nem szeretem nézni, de most ott is nagyon izgik a mérkőzések. Fiúknál egyértelműen Federer drukker vagyok. Lányoknál nincs favoritom. Mikor meccs van, tudom melyiknek drukkolok. Sharapova nem a kedvencem. Tehetséges, de nem játszik sportszerűen. Azt meg nem szeretem. Annyira hiányzik a játék. A vizsgaidőszak miatt sajnos alig vagyok pályán. Most úgy tűnik, hogy egy hetet otthon leszek, szóval mindenképp lemegyek a pályára, méghozzá minél többször. Futni is fogok, kell a mozgás. Jobban megy tőle a tanulás.

Pünkösdölő

A tegnapi napm úgy nézett ki, hogy Szeremlére mentem Vica barátnőm meghívására. Pünkösdöltek, vagy egy csomó régi falusi szokást láthattam. Először is a fiatalok, meg a táncos lábú legények és menyecskék díszes ruhába öltöztek. vica igazán gyönyörű volt. Még sosem láttam ilyen ruhában, de határozottan jól állt neki. Szóval mentünk ladikozni. A Duna holtágában a fiúk elviszik a lányokat egy körre ladikon. Nagyon mókás, én két kört is mentem. Közben faggattam a népeket régi szokásokról, meg ilyenekről, hisz én csak egy városi jány vagyok, ilyen ügyekben eléggé analfabéta. De szerencsémre mindenki készségesen segített. Aztán este jött egy 2 és fél órás táncos előadás. Nagyon szépen, ügyesen táncoltak az emberek, teljesen le voltam nyűgözve. De mondjuk ez látszott is rajtam. Megmosolyogtak ezért a barátaim, de ennyi szerintem még belefér. A műsor után kezdődött a táncház. Na az is elég vicces volt. Ahogy én próbálok táncolni ezekre a zenékre. De azért lelkes voltam, és segítettek. Ezt is nagyon élveztem. Hajnali 1-kor értem haza. Teljesen megfertőzött ez a világ, nagyon tetszik, Vicáék mondtak, hogy hívnak legközelebb is. Ajánlom is! :)

Új blog

Az a helyzet, hogy elnyertem egy ösztöndíjat. A neve: Erasmus. Lényeg: megyek Belgiumba tanulni. Igazi egyetemen, igazi tantárgyakat, angol nyelven. Zsír! Ehhez viszont nyitok egy teljesen új blogot. Sokan mondtátok, hogy szeretnétek azért rólam hallani, meg hogy érzem magam, meg mik történnek velem, meg ilyesmi. Azt hiszem a legjobban úgy tudom kielégíteni kíváncsiságotokat, hogy blogot írok a kinti dolgaimról. Igyekszem majd minél több képet feltenni, szóval kell vennem egy fényképezőt is :D Viszont azt szeretném, ha a Belgiumos dolgaim nem keverednének más bejegyzéseimmel. Ezért fogok egy új blogot kezdeni. Valószínűleg hűtlen leszek a freebloghoz, és kipróbálom a konkurenst. Vizsgaidőszak után várható az új blogom megnyitása, a címet minden fórumon elérhetővé fogom tenni. Természetesen itt is! :)

Nőnap, meglepi szülinappal spékelve

Tegnap nagyon frankó kis napom volt. Úgy indítottam, hogy aludtam délig. Aztán összerámoltam, bementem órára, és jött a lényeg. Nikol beugrott értem, és mentünk Vica meglepi szülinapjára. Mindenki ott volt aki számít. :) Baráti kör befigyelt erősen. Főztünk kaját, és vártuk mikor érnek haza Tomiék. Mikor hallottuk, hogy bejöttek a házba, betódultunk a fürdőbe, ami nem nagy, ellenben viszont baromi kicsi. Most képzeljetek el 8 meglett embert egy ici-pici kis helyen. Én a budin ültem, körülöttem a többiek, kemény. És akkor maradj még csendben is. Poén volt. Mikor bejöttek a lakásba, kicsit vártunk még, aztán kirobbantunk a fürdővel, igazán frappáns "meglepetés" csatakiáltással. Vica alig rémült halálra, de nagyon örült nekünk. Ajándékokat átadtuk, és jöhetet a buli. Kiszel Tünde éneklésén még most is könnyesre röhögöm a szemem, az "Ülök a szobámban..." kezdetű dalt pedig hát, szal értitek. Röhögés ezerrel, jó hangult, szal minden ami kell. Ma pedig 7-en egy buszon, Bajáig. Elvoltunk, mint az befőtt. Ma este pedig előadás. Ja, meg holnap is. Hiába, élni tudni kell!

Orion again

Azt hiszem túl régen néztem rá a saját blogomra. Nem gondoltam, hogy bárki is olvassa rajtam kívül. De tévedtem. Gery, ne haragudj, de nem voltam blogon, így nem láttam a kérésedet. :( Ígérem mostantól gyakrabban fogok feljárni. Az elmúlt majdnem fél évben annyi minden történt velem, hogy meg sem próbálom leírni. Elmúltak a rossz órák, és szerencsére csupa jó dolog történik velem. Pályázatokat nyerek, és új dolgokba vágok bele. Ezzel párhuzamosan pedig régi dolgokat zárok le az életemben. Szóval minden rendben nálam. Persze akadnak még szépséghibák. Képzelt Riport nagy siker, még duplázni is fogunk. Március 30., 31. Aki nem látta, jöjjön és nézzen meg bennünket, nagy élmény lesz, ígérem. (Fiúknak: a darabban 20-nál több interszexuálisan felöltözött csajszi táncol...)

Kérdések

Fáj a fejem, és gondolkodom. Talán a kettő összefügg, fene tudja. Túl sok dolog foglalkoztat. Kérdések ezrei cikáznak a fejemben, mind válaszra várva. Nem bírom el őket, se megszűntetni. Honnan lehet tudni, hogy a döntés amit hozol, jó-e? Tényleg mindig a szívünkre kell hallgatni, vagy az rossz tanácsadó? Légy racionális, vagy vonatkoztass el? Miért jó az, ha mindent kimondunk? Vagy ha nem mondjuk? Büszkeség vagy egyszerű hülyeség? Okoskodás vagy jótanács? Hihetünk vagy sem? Bízhatunk vagy sem? Miért nem tudom ennyi idő után sem teljesen elsajátítani a "leszarom szindrómát"? Miért foglalkozom olyan dolgokkal, melyekkel abszolut nem kéne? Ami fontos nekem, miért veszítem el? Megszokni vagy megszökni? Harcolni vagy feladni? Működhet vagy nem? Kérdések sokasága, melyek leírva összefüggéstelen masszává állnak össze. Avatatlan szemnek értelmetlen baromságok. Értelmét teljesen csak írója láthatja. Vagy talán még ő sem. A jelenlegi legfontosabb kérdés, hogy megoldódik? Nos, erre a kérdésre biztosan tudom a választ: igen. És innentől kezdve a többi kérdés is távolibbnak tűnik.

Ha nem tudod hogy kell élni, kérdezz meg engem!

Rég írtam már. Érdekes volt, hogy ezt többen is megemlítettétek. Nos, eleget teszek a kéréseknek, és írok nektek. Írtó izgi nyaram volt rég éreztem magam ilyen jól. Ott kezdődik az egész, hogy vonzom a bajt. Ne tessék nevetni, ez így van. Ha én elmegyek nyaralni, akkor tuti történik valami. De ha nem is pont akkor, akkor közvetlenül utána. Évek óta például idén tudtam először napsütésben Balatonon lenni. Persz ahogy hazajöttem, beköszöntött a rossz idő. De ez még nem is olyan érdekes. Múlt héten elmentem Pestre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy életemben először megcsodálom a 20-ikai tüzijátékot. Hihh, ez aztán jó ötlet volt. Mint azt mindneki tudja, idén tragédia volt az az este. Lassan kezd lelkiismeretfurdalásom lenni. :) Barátaim persze jól elszórakoztak azon, hogy láttam kerek 8 percet, de nem adom fel. Akkor is megnézem egyszer. A többi több ezer néző pedig csak saját felelősségre merészkedjen ki. Lassan kzdődik a suli is. Erről jut eszembe, egyik ismerősöm, csajszi, most kezdi nálunk a közgét. Leültem vele dumcsizni, feltett egy rakás kérdést. Mintha magamat láttam volna. Ilyenkor nehéz elhinni, hogy mindent túl lehet élni. Történjen bármi, az ember alkalmazkodik. Erről beszélgettem Nonóval is ma reggel. Kicsit borúsan láttam a jövőt és némileg a jelenlegi helyzetemet is. De elgondolkodtam azon, amit mondott. Hisz most kezdődik csak a suli, a munka, tele vagyunk energiával, nem kell rossz dolgokra gondolni. Megoldunk mindent, nincs akadály.

"Csók top 10"

Mi jobb dolga lehet az embernek ebben a dögmelegben, mint arról vitatkozni saját magával, hogy a Pókemberben volt ütősebb a csókjelenet, vagy Az elveszett frigyláda fosztogatóiban? Ráakadtam egy cikkre, amiben ezt a témát feszegetik. Tetszett az ötlet, így gondoltam megosztom veletek az olvasottakat.

Pókember (2002)

Csókolózó felek: Mary Jane Watson (Kirsten Dunst) és Peter Parker (Tobey Maguire)

Csókolózás időpontja a filmben: 1 óra 18. perc 4. másodperc

Hát van romantikusabb dolog annál, mint megcsókolni a fiút, aki épp tropára vert négy gazembert, hogy megmentse az életedet? Mennyi víz folyik be az ember orrába ha zuhogó esőben lóg fejjel lefele egy tűzlétrán? Miért van az, hogy a képregényadatpációkban a női főszereplő akkor sem néz be megmentője maszkja alá, amikor lehetősége lenne erre (ugyanez történt a V mint vérbosszú-ban is)? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a Pókember klasszikus jelenete, amelyben Peter Parker és Mary Jane először cserél testnedveket egymással. Extrapont a rendezőnek, hogy ezután láthatjuk, amint a Pókember örömittasan indázik New York utcái felett, mint egy idióta Tarzan. Az első csók utáni eufória filmes megjelenítésének egyik legötletesebb példája.

Szívek szállodája (2002)

Csókolózó felek: Rory Gilmore (Alexis Bledel) és Jess Mariano (Milo Ventimiglia)

Csókolózás időpontja a filmben: 40. perc 44. másodperc (második évad, huszonkettedik rész)

Ha az óvodában tetszik egy kislány, meghúzod a haját, vagy lelököd a lépcsőn. Általános iskolában inkább kigúnyolod a háta mögött és összejössz a barátnőjével. Középiskolában már legalább hozzá mersz szólni, de persze semmi kedveset, csak valami szemétséget. Stars Hollow rezidens James Deanje is ez utóbbi rendkívül szofisztikált közeledési módot űzte sok epizódon keresztül, az angyali Rory pedig bekapta a horgot (a rendes lányok imádják a parasztokat). Bármennyire is bizonygatta magának, meg mindenki másnak, hogy ő igenis azt a bambaképű Deant szereti, az idétlen, középen elválasztott hajával, de ezzel senkit sem vágott át. Nyilvánvaló, hogy a nemtörödöm félmosoly és a hátsó zsebbe gyűrt Salinger-kötet sokkal vonzóbb, mint a zöldségpakolás és a görcsös ragaszkodás. Arra még várhattunk volna hat évadot, hogy a rosszfiú tegye meg az első lépést, mert Jess túl menő ahhoz, hogy 45 fokban megdöntse a fejét egy csókhoz. Ezért Rory-ra maradt a kezdeményezés feladata. Saját magát lepte meg a legjobban, amikor Sukie esküvőjén váratlanul lesmárolta a srácot, és így az egyik legbájosabban esetlen csókjelenettel ajándékozta meg a tévénézőket.

Büszkeség és balítélet (2005)

Csókolózó felek: Elizabeth Bennet (Keira Knightley) és Mr. Darcy (Matthew MacFayden)

Csókolózás időpontja a filmben: 1 óra 9. perc 13. másodperc

Kicsit csalok, mert Keira Knightley és Matthew MacFayden ajkai nem kerülnek harminc centinél közelebb egymáshoz ebben a jelenetben, de kétség nem férhet hozzá, hogy ugyanarra gondolnak. A csókázásra. Miután Elizabeth visszautasította Mr. Darcy házassági ajánlatát, és az arcába vágta, hogy bárki máshoz szívesebben hozzámenne feleségül, tesznek egy lépést egymás felé, lágyan kinyitják ajkaikat és vágyakozó szemekkel néznek egymásra, a mozinéző pedig kapaszkodik a karfába a feszültségtől. "Bocsásson meg hölgyem, hogy raboltam az idejét" - mondja a kikosarazott lovag és sarkonfordul. Pedig ugyanennyi erővel akár le is kaphatta volna, nagyon közel volt hozzá, látszott a szemében. Ez a fejben csókolózás tökéletesen szemlélteti a Jane Austen-karakterekre jellemző "pontosan az ellentétét mondom annak, amit érzek" hozzáállást, továbbá előrevetíti, hogy kapcsolatuk későbbi szakaszában Lizzy és Mr. Darcy hatalmasakat fognak majd szeretkezni egy-egy veszekedés után.

Mielőtt felkel a nap... (1995)

Csókolózó felek: Celine (Julie Delpy) és Jesse (Ethan Hawke)

Csókolózás időpontja a filmben: 35. perc 30. másodperc

"Itt van a naplemente... Egy óriáskeréken vagyunk..." - kezdi az amerikai srác, de gyorsan inába száll a bátorsága. "Úgy tűnik mintha... ez egy jó... ööö... tudod..." A francia lány jó érzékkel veszi elejét a töketlenkedésnek, és magához ragadja a kezdeményezést. "Azt próbálod kibökni, hogy meg szeretnél csókolni" A fiúnak eláll a szava, csak egy néma IGEN-t tud formálni ajkaival, pedig előtte órákon át be nem állt a szája. Ethan Hawke fenomenális ebben a jelenetben. Rémült tekintete, szapora légzése, és végtelenül gyengéd mozdulatai tökéletesen jelzik, hogy Jesse-t a szívroham kerülgeti, annyira várta már ezt a pillanatot és nem akarja elszúrni. A fiúk mindig túlparázzák az első csókot.

Annak a valószínűsége, hogy éppen lát valaki, egyenesen arányos a tetted hülyeségével.

Képzeljétek, végre befejeztem a vizsgaidőszakomat. :) Két héttel az időszak befejzete előtt. Most sokan utálnak, tudom én, de ha ez vígaszt nyújt: nem volt könnyű. Szenvedtem néhány tantárggyal. De az utolsó vizsgám ötös lett, és szóbeli kollokvium volt, így elmondhatom, hogy szépen fejeztem be az évet. Innentől hivatalosan is megkezdődött a nyaram. Ehhez már csak nyárnak kell lenni. De az okosok azt mondják, mostmár jön a jó idő is. Amúgy már van tervem a nyárra. Egy kis munka, egy kis buli, haverok minden mennyiégben, egy kis nyelvvizsga és minden ami még jön. Mivel nekem megindult a nyár, írok nektek néhány kacajra ösztökélő szösszenetet, és kitartás mindenkinek a maradék időszakra!

Egy pasas begipszelt lábbal horgászik a folyóparton. Arra megy egy másik horgász, kérdi:
- Harapnak a halak?
- Nem, csak elestem.

Kívánságműsor!
Rádióba betelefonál egy hallgató:
-Tegnap találtam egy pénztárcát, volt benne 3000 USA dollár, 5000 angol font, 10000 euro és egy névjegy: Kis Béla.
Neki küldeném a következő dalt...

- Miért sírsz kisfiú?
- Apu ráütött kalapáccsal az ujjára.
- Ezért igazán nem kell sírnod.
- Először én is nevettem.

Roland Garros

Abszolut kedvencemnek tekintem a Roland Garrost. Szerintem aki elkezd teniszezni, és meg is szereti a sportot, az elképzeli magát egy ilyen verseny center pályáján. Micsoda hihetetlen érzés lehet kimenni annyi ember elé, és teljes lelki nyugalommal végigjátszani egy meccset. Na még ha nyer is, akkor teljes a boldogság. Irigylésre méltó dolog ez. Persze a Grand Slam tornák közül mindenki megtalálja a maga kedvencét. Sokan Wimbledonra esküsznek. Megértem őket. Maga a hangulat is speciális. Amikor a döntőn a játékosok meghajolnak a királyi család tagjai előtt. Egészen különleges. Füves pálya, és további érdekességet kölcsönöz az angol versenynek. De én akkor is maradok a franciáknál. Persze lehet, hogy a salakos pályák miatt húz inkább ide a szívem. Jobban el tudom képzelni, milyen lehet ott játszani. Idén izgalmas verseny ígérkezik. Még van egy hét hátra, mégis olyan dolgokat láthatunk, amikre aztán végképp nem számított senki. Nadal 20 éves, és félelmetesen játszik. Az én kedvenc férfi játékosom amúgy a scájci Roger Federer. Ő biztos bejut a döntőbe. Ha Nadal lesz az ellenfele, akkor szerintem az idei év legizgalmasabb és legkeményebb mérkőzését lesz szerencsém végigszurkolni. A nők is érdekes versenyt produkálnak. Hingis feltámadt halottaiból. Nem tudnám megjósolni, ki fogja játszani a döntőt. Így nincs más választásom, "sajnos" tévé előtt kell majd töltenem a hévégét. Addig pedig tanulás közben egy kis tenisszel fogok kikapcsolódni.

Méghogy az úszástól jó alakod lesz. Nézd meg a bálnákat! 

Megújult a blogom. Kipróbálom ezt az új szerkesztőt. Sajnos ti nem látjátok a régi kommenteket, de nekem azért megvannak. Inninetől persze az új kommentek már láthatóak lesznek. Az utóbbi időben amúgy is új dolgokban próbálom ki magam. Ezek közül is a legérdekesebb, hogy cikket írtam a bajai fősuli lapjába. Ilyet se csináltam még. A témája a gyereknapi műsor volt. A szerkesztő srác azt mondta jó lesz, így tényleg bekerül az újságba. Még a végén kedvet kapok ehhez is... Már gondolkoztam amúgy, hogy Szegeden kéne valami hasonló dologgal foglalkozni. Hisz egy ifjúsági egyetemi vagy kari lapba majdnem olyan írogatni, mit blogot vezetni. Ugyanúgy egy bizonyos témáról kell írni, annyi különbséggel, hogy nem csak a saját véleményed a fontos. Szóval az is lehet, hogy jövőre bekopogtatok a Közgázoló vagy a Hökkentő vagy akár a SZTEreó szerkesztőségébe, hogy "hello, ez és ez vagyok, mi lenne, ha írnék valamit?". Állítólag szívesen látják a lelkes embereket. Sajnos a HÖK-re nem lesz időm. Pedig azt is szívesen csinálnám. Szinte amióta iskolás vagyok, benne vagyok a diákönkormányzatban. Miért ne lehetne ez az egyetemen is. Benne lehetne az ember a vérkeringésbe, érdekes emberekkel lehetne megismerkedni. Csak sajnos rengeteg munka van vele, tudom, hogy egész embert kíván. Csak ha beindul jövőre az a dolog, amit tervezgetünk, márpedig be fog indulni, akkor sajnos nem lesz időm Szegeden ellátni a hökös teendőket. Így attól tartok ez ki fog maradni az életemből.

"Te vagy a fény!"

Nos igen, megcsináltuk. Mármint nem kormányra kerültünk. Annál ez sokkal jobb! Veszélyes kölykök, ti vagytok a legjobbak! Örülök, hogy veletek dolgozhattam, megtiszteltetés volt. Táncosok, roppant büszke vagyok rátok. A technikusok a türelem nagymesterei. Köszi mindent!

"Ketten jönnek ki az erdőből. Az egyik futva, a másik medve."

Komolyan mondom, én nem értem a tanárokat. Persze vannak gyengébb pillanataim, amikor át tudom érezni a helyzetüket, de jelentem, ez a pillanat nem az. Kalkulus tételek a neten, anyag a neten, feladatok a neten, csakhogy eléggé nem passzol ez a három. Mégis melyik kisujjamból kéne kiráznom azt az anyagot, amit nem is vettünk? Írtam szép levelet tantó néninek, mire roppant kedvesen és diplomatikusan elküldött anyukámba. Senki nem tud semmit. Hiába, ez már nem learning, hanem studing!  Így fogtam magam, felhúztam kedvenc bikinimet, bekentem magam naptejjel, hogy azért szénné mégse égjek, és kifeküdtem jegyzetestől a teraszra. Csak úgy szíttam magamba a tudást, meg a meleget, szóval kb. egy óra múlva már bennt voltam a hűvösebb szobámba és a régi bevált módszerrel, az ágyon hasalva tanulmányoztam tovább a parciális elaszticitást. Persze ez sem nyújtott kielégítő haladást, meg aztán az ágy arra való, hogy aludjunk benne (már amikor), így a 20-ik ásítás után mégis az asztalomat választottam. Szóval most itt vagyok, de ahelyett, hogy a következő tétel izgalmait olvasgatnám, felnéztem netre, hogy megnézzem a leveleimet. És itt kötöttem ki. De határozottan tervben van, hogy a figyelmemet innentől a szent cél kösse le, és fáradságot nem kímélve vessem magam bele újra a kalkulus gyönyöreibe. Ami természetesen sikerülni is fog. ;-)

"Ha nincs eltörve, ne ragaszd meg."

Vége a szorgalmi időszaknak. Az utolsó 3 hetem keményebb volt, mint a vizsgaidőszakom lesz. Pedig az sem patyka. Ha a Magasságos is úgy akarja, akkor június 9-én már elkezdem a nyarat. Hajj, de addig még mennyi minden lesz. Holnap egész nap próbálunk, össze kell végre rakni a darabot. Érzem, hogy nő mindenkiben a feszültség. Elkezdett mindenki aggódni. Hogy én aggódom-e? Kicsit... Szeretném, ha a lehető legjobbat hoznánk ki a dologból. És menni is fog. Minden évben hősök az érettségizők, és ez alól az idei év sem kivétel. Készülnek életük első igazi megpróbáltatására, de közben tisztességgel gyakorolják a maguk táncát, szerepét, énekét; bejárnak próbákra és a tőlük telhető legjobb formájukat nyújtják. Talán érzik, hogy ez az utolsó, most kell megmutatni, most kell igazából kiélvezni a játékot. Ilyenkor elöntenek az emlékek. Néha én is szeretnék még gimis lenni, amikor még a csapat is más volt, a hangulat, az egész. Ezzel nem azt mondom, hogy most rosszabb, mert ez nem is igaz. Egyszerűen más. Én is változtam, és persze a szerepem is változott. Jó lenne azzal a tudattal bemenni próbára, előadásra, hogy valami jót tettem, valamivel én is segítettem igazán emlékezetessé és gyönyörű emlékké varázsolni a végzősők utolsó fellépését.

"Ha döntened kell, az is döntés, ha úgy döntesz, hogy nem döntesz."

Ma ballagási lázban égett az egész város. Olyan sok jó barátom érettségizik idén. Hiába, öregszenek. :) Kérdezgették, hogy miért nem mentem be a suliba. Őszintén szólva meg sem fordult a fejemben, hogy bemenjek. Erre több okom is volt: van pár ember, akivel nem szívesen futottam volna össze. Másrészt alig láttam volna valamit a tömeg miatt. Nem akartam volna válaszolgatni az idióta kérdésekre, hogy "sok vizsgád lesz? megy a suli? kell tanulnod? mi van barátoddal?" Pff, kinek kell ez?! Aki fontos nekem, annak úgyis gartuláltam, tudja hogy szorítok neki érettségin, és nem azon múlik, hogy ott állok a 24. sorban. Öcsi ballagási ebédjén amúgy is ott voltam. Mesélte, hogy a béla hozta a formáját. Volt egy, aki mindent vitt. Bár megérdemelte volna az évfolyam, hogy jobban szétosszák a díjakat. Az Egyé legyen a legnagyobb, viszont a többit osszuk szét a többi tehetséges fiatal között. De ez az én véleményem...